Frissítve:

Szeretné-e ma Kodály a rockzenét?

Báthori László: az volt a célom, hogy megszerettessem a zenét a gyerekekkel Báthori László: az volt a célom, hogy megszerettessem a zenét a gyerekekkel - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Harmincnégy évet töltött a pályán a rockzenét éneklő Twist Olivér Kórus vezetője. Interjú: Báthori László zenész, ének-zene tanárral.

hiba beküldése

Sajátos módon tanította az éneket, országos hírű gyermekkórust működtetett Twist Olivér néven Báthori László zenész, ének-zene tanár. Annak apropóján beszélgettünk, hogy február közepével nyugdíjba vonul.

Miskolc egyik ikonikus zenekarának, a Reflexnek volt a gitárosa. Hogyan kezdődött a pályája?

A kezem-lábam remegett, amikor első alkalommal álltam színpadra 1971-ben. Egy vendégzenekartól kértük kölcsön a cuccot, és eljátszottunk egy számot. A Démon volt az első zenekarom szülőfalumban, Bekecsen. Érdekes egyébként, hogy volt egy villanyoszlop közel a házunkhoz, amire valaki akkortájt ráírta ecsettel, hogy Démon. Nemrég arra jártam a lányommal, és láttam, hogy még mindig ott a felirat. Aztán 1972-ben elszöktünk egy barátommal Budapestre, mert meg akartuk nézni Radics Bélát a színpadon, ő volt akkor a gitárkirály. Hatalmas koncert volt, tízezer nézővel a Budai Ifjúsági Parkban. Életem meghatározó élménye volt. Főként azzal együtt, hogy ugyanazon a színpadon én is felléptem 1980-ban a Reflexszel.

Hogyan lett a Reflex tagja? A nagyon fiatalok kedvéért: annak idején – az EDDA vetélytársaként – hihetetlenül népszerűek voltak, Miskolcon az Ifiházban működött a klubjuk.

Mikor leszereltem a katonaságtól, próbáltam egy ütőképes csapatot létrehozni, még mindig Démon néven. Akkor oszlott fel először a Reflex, és a vezetőjük, Bárdos István járta a megyét, zenészeket keresett. Meghallgatott engem is, és én azzal a feltétellel vállaltam el, ha vihetem magammal a basszusgitárosomat és a billentyűst. Ez volt 1980-ban. Onnantól kezdve minden fontos helyen szerepeltünk. Ám nem sikerült akkora országos ismertségre szert tenni, mint az EDDÁ-nak, így amikor kezdtem érezni, hogy nem jól alakul a rockzenészi pályafutásom, úgy döntöttem, jelentkezem a tanítóképzőbe. A Reflex 1982-ben aztán fel is oszlott.

Hirtelen váltás…

Kilenc év telt el érettségi óta, ez nagyon soknak számít, muszáj volt kezdeni magammal valamit. Ének-zene szakkollégiumot végeztem, így jogosulttá váltam, hogy 1–6. osztályig éneket tanítsak.

Mikor érezte először, hogy nem a hagyományos ének-zenei tananyagot szeretné oktatni?

A legelejétől. Nem akartam olyan unalmas énekórákat, mint amiket nekem kellett gyerekként átélni, azaz csakis a kötelező, unalmas szolmizálással szétbombázni a gyerekek fejét. A főiskolán ez az érzés csak erősödött, megfogadtam, így nem fogom csinálni. Aztán adódott, hogy átmentsem a rockzenét a pályafutásomba. Az Avastetőn lévő Széchenyi általános iskolában kezdtem mint napközis tanár – akkor még 33. számú iskola volt a neve – onnan mentem most nyugdíjba.

Addig azonban sok minden történt.

34 év… Már a napközibe is gyakran bevittem a gitárt. Az nagyon jó időszak volt, mellette volt egy zenekarom, a Flamingó. Aztán később az igazgató megkérdezte, nincs-e kedvem éneket tanítani. Elvállaltam, és onnantól kezdve az énekórákon is mindennapos volt a gitár, járni kezdtem a saját utamat.

Miben voltak mások ezek az énekórák, mint a hagyományosak?

A fontos zenei alapismereteket természetesen megkapták a gyerekek. De nem az volt, hogy mindig szolmizálunk, meg kottát írunk. Fontos volt a ritmus tartása, a beéneklés, a tiszta hang, a szebb és fontosabb dalokat megtanultuk az énekkönyvből – igyekeztem gitárral feldobni – de ami gagyi volt, azt nem énekeltük. Hallgattunk viszont rengeteg zenét, főleg azokat, amelyek könnyűzenévé dolgozzák fel a komolyzenét, mint például Emerson, Lake and Palmer számai. Ezzel a módszerrel próbáltam közelebb vinni hozzájuk. Nem határolódtam el a komolyzenétől teljesen, később fel is énekeltük mondjuk Beethoven Öröm­ódáját, de arra rájöttem, hogy reménytelen például operát hallgattatni velük, és azt elemezni. Ahhoz meg kell érni. Ma már én is szeretem, de egy gyerek ezt nem tudja értékelni. Helyette klipeket néztünk – szerencsére később már sokat segített a digitális tábla ebben – főleg olyanokat, amelyek ötvözik a könnyű- és a komolyzenét. Sokan mind a két műfajban otthon vannak, így néztük a Pink Floyd-koncerteket, ahol komolyzenészekkel játszanak, vagy Pavarottit, aki könnyűzenészeket is felkarolt. Sok-sok népzenét is hallgattunk, de a Republic vagy a Balkan Fanatik feldolgozásában: igyekeztem modern köntösbe öltöztetni a régi dalokat. Úgy gondolom, ha Kodály Zoltán ma élne, egy nagyon laza ember lenne, és kitalált volna valamit, hogy haladjon a modern korral. Ma viszont sok szakmabeli abból él, hogy az ő munkásságához ragaszkodik. Ez alapján írják a tankönyveket, amik divatjamúlttá váltak. Felmerült bennem, hogy majd én magam írok tankönyvet, de aztán rájöttem, semmi esélyem sincs, hogy hivatalosan megjelenjen, inkább a kiadványaimra fókuszáltam.

Sokan támadták a szakmából?

Több igazgatóm is volt az évek alatt, mindegyikük támogatott. Tudták, hogy megcsinálom a fontos dolgokat, nem hagytam ki a népzenét sem, csak egy kis rockot belecsempésztem. Az iskolán kívül pedig soha nem mondta senki a szemembe, hogy nem jó, amit csinálok, igaz, visszahallottam, hogy „nagyon a saját utamat járom”. Aztán kezdték látni, hogy a gyerekek szeretik ezt az utat, amikor meg elkezdtük elérni az első sikereket a kórussal, már megnőtt az irigyeim száma is. Érdekes, amikor ezt felismertem, ez már inkább inspirált a munkámban.

Hogyan alakult meg a Twist Olivér Kórus?

Amikor elkezdtem éneket tanítani, egy hölgy volt a kórusvezető. A helyi tévé készített vele egy interjút, akkor a tanítványaim is felénekelhettek három számot, az egyik A ballada a fegyverkovács fiáról című dal volt az Omegától, a mai napig emlékszem rá. Aztán 1994-ben volt a névadója az iskolának – akkor vette fel a Széchenyi nevet – és kérték, hogy lépjünk fel mi is. Száz gyereket verbuváltam, és emlékszem, Rod Stewart Sailing és Zorán Apám hitte című dalát adtuk elő. Annyi fontos ember előtt soha korábban nem énekeltünk: ott volt mindenki, aki fontos a városban, a szakmában. Nem egy állásajánlatot kaptam utána. Gondoltam, ha ekkora a siker, akkor nevet is kell adni a kórusnak. A brit utcagyerek neve egyszer csak kipattant a fejemből, nem tudom, miért. Aztán már úgy éreztem, egy kicsit illik is ránk. Az avasiak nem feltétlenül jó sorban élő gyerekek, emellett soha nem a tehetség motivált, hanem az, hogy szeressenek énekelni.

Kórustagnak lenni… nem sok általános iskolás gyerek álma. Honnan tudja, hogy szerették?

Másodikos kortól lehetett valaki kórustag, majd mindenki jelentkezett, általában a 7–8.-osok léptek ki, őket már más érdekli. Azt külön szerették, hogy rengeteg fellépésünk volt: többek között Budapesten, Nyíregyházán, Debrecenben, Tiszaújvárosban. Miskolcon is szinte minden fontos helyen énekeltünk a Vigadótól kezdve a Zenepalotán át a sportcsarnokig, az akadémia nagytermében, a sörfesztiválon, a diósgyőri várban. Emellett számtalanszor szerepeltünk különböző tévékben. Az évek alatt 15 hanganyagot készítettünk, ami 150 felvételt jelent.

Mely dalok voltak a repertoárjukon?

Kezdve az Illés-, Metro-, Zorán-dalokkal, a külföldiekből: Pink Floyd, Queen, Rod Stewart, Staus Quo, a We are the world című dal, hogy csak néhányat említsek. Több száz dal. A pályafutásomat a Himnusszal zártam le. Ez egyébként nagy kihívás volt, mert a gyerekek számára nehéz kiénekelni, így jóval lejjebb, G hangnemre hangszereltem át. A dalok zenei alapját sokszor magától az alkotótól kértem el, vagy intéztem a zenei jogokat, voltak olyan számok, amiknek mi magunk készítettük el zenészekkel az alapját. Ezekből állítottam össze az említett kiadványokat, segítve az érdeklődő kórusvezetőket, más iskolákat, kollégákat.

Voltak, akik átvették a módszert?

Sokan, eleinte még el is tettem a leveleket, amelyek megköszönték, amikor a kiadványok, daloskönyvek, zenei alapok, kották megjelentek. Sokan követtek, főleg Budapesten és a Dunántúlon, érdekes, Miskolcon nem tudok ilyenről. Tudja, az a furcsa, hogy már a 80-as évek elején eljutott hozzám, hogy a finn iskolarendszerben hogyan oktatják az éneket. A tankönyv elején Elvis Presley fotója, benne a Beatlesé. Nálunk harminc év múltán sincs hasonló. Én úgy látom, az a probléma, hogy túlságosan ragaszkodnak a pedagógusok ahhoz, ami le van írva. És ez nem csak az énekoktatásban van így. Miért ne lehetne magyarórán kortárs művekkel, vagy például megzenésített versekkel közelebb vinni a gyerekhez a tananyagot, vagy mondjuk angolon népszerű számok szövegét is fordítani? Soknak irodalmi értékű a szövege.

Nem egyszer elhangzik, hogy a gyerekeket komolyzenével kell ránevelni a zene szeretetére…

Járom a saját utamat, más is járja a maga útját. A cél ugyanaz, megszerettetni a gyerekkel az igényes zenét, ehhez több út vezet. És már szinte közhely, nincs komoly- és könnyűzene, csak jó zene van. A könnyebb műfajú zenében is van olyan, amit büntetés végighallgatni, akárcsak a komolyzenében. Én nyilván más zenéket érzek fogyaszthatónak, aztán majd a gyerek később dönt, hogy mit hallgat.

Van, aki szintén zenész lett?

Van például zenei producer, de nem merném azt állítani, hogy az én hatásomra. Aki ezt a pályát választotta, az járt külön tanárhoz, hangszeren tanult. De nem is ez volt a cél, hanem hogy magát a zenét szerettessem meg velük.

Illés, Metro, Zorán: ma már maguk is klasszikusok. Kérték-e a gyerekek, hogy egy-két saját kedvencük számát is felvegyék a repertoárjukba?

Már 1995-ben felléptünk a Budapest Sportcsarnokban, akkor volt menő Zoltán Erika, Kozsó, a Dáridó. Elmehettünk volna ebbe az irányba, de nem akartam. Mindenki azt hallgatott otthon, amit akart, de tőlem mást kapott. Igen, én a rock klasszikusait szeretem. Egy-egy slágert azért énekeltünk, mint például Koncz Zsuzsát 1997-ben. Akkor tért vissza újra a pályára, Cipő írta neki az Ég és föld között című dalt. Meghívták egy talkshow-ba a Vigadóba, ahol előadtuk a számot a saját és egy jezsuitás diákokból álló kórussal. Megvan a felvétel, látni is, ahogy Zsuzsa meghatódik. De énekeltünk P Mobilt, Varga Miklós Európáját, a Republictól vettem át a legtöbbet, 20 dalt. 2008-ban, meg is hívtak minket, három számot is énekelhettünk velük. Hatalmas élmény volt a gyerekeknek, úgy 6000–6500 néző előtt léptek fel. Ez volt talán a csúcspont a kórus életében. Visszatérve a gyerekek zenei világára… Ha ma kezdeném, lehet, másképp állnék ehhez a kérdéshez, biztos vennék bele a trendiből a műsorba, de azért vannak fenntartásaim. Nem biztos, hogy a mostani sztárelőadók egy-két év múlva is népszerűek lesznek.

Nyugdíjba vonul…

Bármennyire is szép volt, elfáradtam. 1984-től 2018-ig egy helyen dolgoztam. Lehet, egy-két év múlva csinálok még kórust, de ez még a jövő titka.

Mire emlékszik vissza a legszívesebben?

A stúdiófelvételekre, amikre nagyon sokat gyakoroltunk, jó ma is visszahallgatni. Azokra az énekórákra, amikor egy hullámhosszon voltam a gyerekekkel. Volt, hogy felrúgtuk az óra menetét, és helyette klipet néztünk, például Michael Jacksontól. Volt, hogy szülőtől jött a hála, amikor mondta, hogy otthon is ezeket a zenéket hallgatja a gyerek. És jó érzés volt átvenni a nívódíjat a várostól, amivel a munkásságomat ismerték el.

Folytatják a munkáját az iskolában?

A Twist Olivér Kórus nevet nem hagytam ott, hiszen az hozzám kapcsolódik. Két hölgy vette át a helyem, fiatalok, jól énekelnek, nem lenne korrekt, ha elvárnám, azt csinálják, amit én. Mindenkinek megvan a maga egyénisége.

Játszik zenekarban?

A Reflex hosszú évekig újra működött, most megszűnt. Zalatnay Sarolta kísérőzenekaraként lépünk fel rendszeresen a tagok közül néhányan.

Hajdu Mariann



További hírek a Miskolc hírei kategóriából
Jó pörgős verseny volt!
Interjú Poczang Valér navigátorral a 25. HELL Miskolc Rallye után. tovább »
A történelmi Avas központi helyszíne lesz
Miskolc - Az idei Borangoláson debütál a kívül-belül megújult Bortanya. tovább »
Két kéz – két láb – két keréken – Pácinban
Pácin - A balesetek megelőzésére hívta fel a figyelmet a program. tovább »
Miskolci szurkolók ünnepeltek Nur-Szultanban
Miskolc, Nur-Szultan - Kazahsztán fővárosában zajlik a divízió 1/A-s jégkorong-világbajnokság. tovább »
Évadot hirdetett a színház
Miskolc - A három játszóhelyen 17 bemutatót tartanak a következő évadban. tovább »
Dobjuk ki a szemetesünket!
Miskolc - Elhatározás kérdése, hogy tudatos vásárlóvá váljunk és minimalizáljuk a szemetünket. tovább »
Még több kategóriábol »

Sporthírek
Kiskorától szívja magába a benzingőzt az ifjú motoros
Balmazújváros - Már ennyi idő után is szép eredmények vannak Varga Tibi háta mögött, de a sikernek ára is van. tovább »
Hajrágóllal győzött a Nyírgyulaj
Nyírgyulaj - Egy hónap után újra bajnoki mérkőzésen lépett pályára a futsal NB I.-ben szereplő Nyírgyulaj, [...] tovább »
Férfi kézilabda BL – Az EHF vizsgálatot indított a szegedi tömegjelenet miatt
Bécs - Az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) vizsgálatot indított a vasárnapi Szeged-Vardar Szkopje férfi [...] tovább »
Valkusz Rómában, Piros Kazahsztánban nyert
Budapest, Róma, Simkent - Valkusz Máté a római, Piros Zsombor pedig a kazahsztáni salakpályás [...] tovább »
Júniusban rendezik az első Nemzeti Futóversenyt
Budapest - Június 8-án Budapesten rendezik meg első alkalommal a Nemzeti Futóversenyt, amelynek célja, hogy [...] tovább »
Megkezdte nyári felkészülését az Eb-házigazda női röplabda-válogatott
Budapest - Hétfőn Budaörsön megkezdte felkészülését a magyar női röplabda-válogatott a május végén [...] tovább »
Még több kategóriábol »

Login2


Autentificati-va sau adaugati un comentariu pe TION.ro

Autentificati-va pe TION.ro:




Elfelejtetted a jelszavad?

Comentati pe TION.ro:

Completati numele si e-mailul dvs. in casutele de mai sus pentru a putea comenta ca utilizator neinregistrat.

Új felhasználó regisztrálása