A 2010. évi Kisebbségekért Díjat Lázók Anikó jogász, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány irodavezetője, Michelisz József költő, német nemzetiségi pedagógus, iskolaigazgató-helyettes, az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola, Etela Ribová (Riba Etelka) pedagógus, újságíró, az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke és Ruva Pál Sándor roma költő, író, újságíró kapta.
Az átadási ünnepségen Schmitt Pál elmondta, hogy egy nagyobb léptékű összetartozás, egy ország erejét is az adja, hogy a benne élő kisebb közösségek mennyire tartanak össze, tisztában vannak-e értékeikkel, segítik-e egymást, működik-e közöttük a kohéziós erő.
A Kisebbségekért Díj a maga tagozataival immáron 15 éve vállalja azt a feladatot, hogy az ENSZ ide vonatkozó nyilatkozata alapján állva hitet tesz a sokszínűség értéke mellett, megmutatja a jól működő közösségeket határainkon innen és túl – hangsúlyozta a köztársasági elnök. És természetesen elsősorban azokat, akik e közösségeket a vállukon viszik – tette hozzá.
Az államfő szerint Magyarországnak állapotbéli kötelessége odafigyelni a kisebbségekre, mert a magyarok sorsa összefonódott a térség más nemzetiségeivel. A Kárpát-medence történelme nem is nagyon érthető pusztán határok és államok leírásaként, sokkal inkább értelmezhető az egymás mellett élő nemzetiségek, nemzetekbe ékelt kisebbségek viszonyrendszereként. Ezen a tájon akkor volt jó világ, ha az egyes értékek kiegészítették, gazdagították egymást, és az érdekeket szépen össze lehetett fonni – mondta Schmitt.
Mi, magyarok igyekszünk jó példát adni: számunkra érték a többnyelvűség, a hagyományok színessége, a megélt örökség – mondta az államfő. Az elégedett kisebbség lojális az államhoz, amelynek polgára. Miért is ne lenne, ha egyszer boldog, kiegyensúlyozott az élete, nem kell minden jogáért naponta harcot vívnia – hangsúlyozta a köztársasági elnök.