Frissítve:

Március 15. – Széchenyi-díjak – Életrajzok

Budapest, 2015. március 15., vasárnap (MTI) – Magyarország köztársasági elnöke – a kormány előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából Széchenyi-díjakat adott át. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a kitüntetettekről:

BÁRSONY ISTVÁN villamosmérnök, akadémikus 1948. július 19-én született Nyíregyházán.

1971-ben végzett az Ilmenaui Műszaki Főiskolán. 1971-1981 között a Híradástechnikai Kutatóintézet munkatársa, 1982-től 1992-ig a Mikroelektronikai Vállalat csoportvezetője volt. 1983-1986 között Japánban az Erato-program munkatársaként, 1988-1993 között Hollandiában, a Twentei Egyetem vendégkutatójaként dolgozott. 1993-ban igazgatóhelyettes lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) Anyagtudományi Intézetében (ATKI), majd 1998-2004 között a működését MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet (MTA MFA) néven folytató intézmény igazgatóhelyetteseként dolgozott. 2004 óta igazgatja az intézetet, amely 2012-től az MTA Energiatudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézete (MTA EK MFA) néven működik. 2004-től a veszprémi Pannon Egyetem nanotechnológiai tanszékének egyetemi tanára. 2004-2007 között az MTA közgyűlési képviselője volt.

2001-ben szerezte meg az MTA doktora címet, 2010-ben az MTA levelező tagjává választották.
Kiemelkedő eredményeket ért el a mikroelektronika, a szenzorika, illetve a mikro- és nanotechnológiai kutatásokban.

2008-ban Gábor Dénes-díjat kapott, és átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.


FRANK ANDRÁS matematikus, a matematikai tudomány doktora 1949. június 3-án született Budapesten.

1972-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán (ELTE TTK) szerzett diplomát matematikából.

1984 óta az ELTE TTK munkatársa, 1991-ig a Számítógép-tudományi Tanszék főmunkatársa volt. 1991 óta egyetemi tanár, 1995 óta vezeti az Operációkutatási Tanszéket. 2001-2004-ben az ELTE TTK Matematika 1. Tanszékcsoport vezetője, 2011-2014-ben a Matematika Intézet igazgatója volt.

1997-2005 között az Ericsson Magyarország Kft. tudományos tanácsadójaként is tevékenykedett. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. Tagja az MTA Operációkutató Bizottságának, az Európai Matematikai Társulat Alkalmazott Matematika Bizottságának. Alapítója és vezetője az MTA-ELTE Egerváry Jenő Kombinatorikus Optimatizálási Kutatócsoportjának (EGRES).

Kutatási területe a kombinatorikus optimatizálás és a gráfelmélet. Elsők között ismerte fel, hogy egy gráfelméleti problémában a lineáris feltételeket a megfelelő szubmodulárisokkal helyettesítve számos, egymástól távol álló kombinatorikus és gráfelméleti eredmény közös gyökerére derül fény.

1980-ban lett a matematikai tudomány kandidátusa, 1990-ben doktora. Munkásságát 1979-ben Grünwald Géza-díjjal, 2001-ben Bolyai Farkas szakkuratóriumi díjjal, 2002-ben Szele Tibor emlékéremmel, 2003-ban Editors’ Choice (Discrete Applied Mathematics) díjjal, 2009-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el.


HEBLING JÁNOS fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora 1954. május 9-én született Zircen.

A szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett 1978-ban, majd doktori címet szerzett 1981-ben.

Első kutatási területe – 1978 és 1987 között – a rövid fényimpulzusok előállítása volt nitrogénlézerrel és excimerlézerrel, gerjesztett festéklézerekkel. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lézerfizikai Tanszék Kutatócsoportjával fejlesztette ki az első hazai excimerlézert, amiért 1987-ben MTA Ifjúsági díjat kaptak. 1992-ben lett a fizikatudomány doktora, 2003-ban védte meg MTA doktori értekezését. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Fizikai Intézetének igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanára.

1988-tól napjainkig ultrarövid fényimpulzusok előállításán kísérletezik módus-szinkronizált festéklézerrel, ezeknek az impulzusoknak az erősítése és alkalmazása, haladóhullámú erősítők vizsgálata kutatásának tárgya. 1993-tól ultrarövid fényimpulzusok előállításán kísérletezik Ti-zafír lézerrel és optikai parametrikus oszcillátorral. Kutatásának fő iránya ezeknek az impulzusoknak az alkalmazása a szilárdtest-fizikai és biofizikai kutatásokban, illetve az optikai parametrikus oszcillátorok elméleti tanulmányozása.

1998-tól az ultrarövid THz-es impulzusok előállításával foglalkozik.

1988-ban megkapta a Fizikai Szemle Nívódíját, 1992-ben a Selényi Pál Díjat, illetve 2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas lett.


KOLLÁR LÁSZLÓ PÉTER építőmérnök, akadémikus 1958. január 4-én született Budapesten. Édesapja, Kollár Lajos is építőmérnök volt és akadémikus.

A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építőmérnöki Karán 1982-ben szerzett mérnöki diplomát. 1987-ben védte meg kandidátusi értekezését. 1989 és 1990 között a tanszék tudományos munkatársa, 1990 és 1993 között tudományos főmunkatársa volt. 1993-tól docensként oktatott, 1996-ban habilitált, 1997-ben nevezték ki egyetemi tanárnak.

1988-ban a Leuveni Katolikus Egyetem ösztöndíjasa volt, majd több alkalommal járt a Stanford Egyetemen (1990-1991, 1992-1993, 1997-1998).

2001-től a BME Építészmérnöki Karának szilárdságtani és tartószerkezeti tanszékén oktat. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

Az MTA Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottsága titkáraként dolgozott. A Szál- és Kompozittechnológiai Bizottság és a Szilárd Testek Mechanikája Bizottság is tagjai közé választotta, ez utóbbinak elnöke is volt. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjának választották meg.

Nevéhez fűződik a magasházak viselkedésének modellezésére kialakított módszer, amelyet stabilitás- és földrengésvizsgálatok során alkalmaznak. Az útvonal-engedélyezéshez szükséges, a házak teherbírását mutató közelítő számításra megfelelő modellt, algoritmust és számítógépes programot alakított ki. Érdekes kutatási területe a sílécek és a sízés műszaki vizsgálata.


KOVÁCS L. GÁBOR laboratóriumi szakorvos, neuroendokrinológus, akadémikus 1948. március 15-én született Pécsen.

1972-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE) szerzett orvosi diplomát, 1987-től az orvostudomány doktora. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-től rendes tagja. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának elnöke, egyetemi tanár.

Tudományos munkássága alapvetően kórélettani jellegű, a függőséggel kapcsolatos laboratóriumi paraméterek diagnosztikus jelentőségének vizsgálata. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság elnöke. 2001-ben az Európai Laboratóriumi Szövetség elnökségi tagjává választották. 2005-ben a Cseh Purkinje Orvostudományi Társaság, 2007-ben a Horvát Klinikai Biokémiai Társaság is felvette tagjai sorába.

1970-től napjainkig (egyedül vagy társszerzővel) több mint 600 tudományos közleménye, több mint 10 könyve jelent meg. Véleménye szerint az orvos-biológia területén leáldozott a magányos kutatók korszaka.

Legjelentősebb eddigi díjai: a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), az Amerikai Klinikai Kémiai Társaság (AACC) Nemzetközi Díja (1999), Akadémiai Díj (2002), Szent-Györgyi Albert-díj (2003).


LIGETI ERZSÉBET kutatóorvos, akadémikus 1950. július 17-én született Budapesten.

1974-ben szerzett diplomát a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) Általános Orvostudományi Karán. 1981-től az egyetem Élettani Intézetében tanársegéd, 1983-tól adjunktus, 1989-től egyetemi docens, 1993-tól egyetemi tanár, jelenleg igazgatóhelyettes. 2005-től 2014-ig a SOTE Külföldi Hallgatók Titkárságának német nyelvű oktatásért felelős társigazgatója volt.

1981-ben az orvostudomány kandidátusa, 1990-ben doktora lett, 1994-ben habilitált. Több rangos külföldi kutatóintézetnek, egyetemnek volt ösztöndíjasa, kutatója, tanára, 1997-2000-ben pedig Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

2003-tól a londoni székhelyű Európai Akadémia, 2007-től az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 2013-tól rendes tagja.

Kutatási területe a sejtélettan és a membránátviteli folyamatok. Úttörő eredményt ért el a természetes immunitásban részt vevő falósejtek működésének és a fehérvérsejtekből felszabaduló anyagok baktériumnövekedést gátló hatásainak vizsgálatában. Egy új fehérje klónozásában is tevékeny szerepet vállalt.

Számos szakmai testület tagja, több kitüntetés birtokosa: 1996-ban Akadémiai Díjjal, 2005-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2006-ban Semmelweis Ignác-emlékéremmel tüntették ki.


MÁRKUS BÉLA József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus 1945. december 11-én született Bükkaranyoson.

1970-ben szerzett diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (KLTE BTK) magyar-népművelés szakán. 1970-től a Hajdú-Bihari Napló munkatársa, 1974-től az Alföld című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat olvasószerkesztője, 1978-tól főszerkesztő-helyettese, 1990-től 1992-ig főszerkesztője volt. 1993-tól nyugdíjba vonulásáig a KLTE Magyar Irodalmi Tanszékének (jelenlegi Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék, illetve Intézet) egyetemi docenseként tanított.

Szakterülete a 20. századi magyar irodalom és a Kárpát-medencei kisebbségi-nemzetiségi magyar irodalom.

1999-2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 1987-ben az irodalomtudomány kandidátusa lett, 2001-ben habilitált.

Főbb művei: Magányos portyázók (1989), Átdolgozások kora (1996), Külön sors – külön irodalom (2002), Tények és képzetek (2005). Számos kitüntetés birtokosa: 1997-ben József Attila-, 2005-ben Pro Literatura-, 2007-ben Tamási Áron-, 2008-ban Hídverő-, 2013-ban Ratkó József-díjjal ismerték el munkásságát.


RÁCZ ZOLTÁN ATTILA fizikus, akadémikus 1946. december 6-án született Dunaharasztiban.

1971-ben végzett a Leningrádi Állami Egyetem fizikus szakán, 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) doktori fokozatot szerzett, majd csatlakozott az ELTE elméleti fizikai kutatócsoportjához. Közben több évet töltött külföldön. 1973-1975-ben, illetve 1978-1980-ban ösztöndíjas volt a kanadai McMaster Egyetemen (Hamilton), 1982-ben vendégprofesszor a Római Egyetemen, 1983-1986-ban, illetve 1990-1991-ben a kanadai Simon Fraser Egyetemen (Burnaby), 1989-1990-ben meghívott kutató a Brit Kolumbiai Egyetemen (Kanada) és 1997-1998-ban az Oxfordi Egyetemen, 1991-1992-ben vendégprofesszorként adott elő az amerikai Clarkson Egyetemen, majd 1992-1994-ben a Virginiai Műszaki Egyetemen.

1989-2004 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ELTE Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója, 2004 óta kutatóprofesszora, egyben az ELTE Fizikai Intézete elméleti fizikai tanszékének egyetemi tanára.

Kutatási területe a nemlineáris relaxáció skálaelmélete, az aktív zóna fogalmának bevezetése növekvő struktúrák felületének jellemzésére, reakciózónák skálaelmélete, egyensúlytól távoli stacionárius állapottal rendelkező egydimenziós rendszerek szabatos leírása.

1997-2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2004-ben az MTA levelező, 2010-ben rendes tagjává választották.


RÓZSA HUBA teológus, római katolikus pap 1939. május 30-án született Budapesten.

1964-ben szentelték pappá. A Székesfehérvári Egyházmegye több plébániáján szolgált. 1964 és 1967 között Törökbálinton volt káplán, 1967-től 1968-ig püspöki szertartó. 1969-től a teológia tanára az esztergomi szemináriumban (1969-1972, 1975-1977). 1972-től 1975-ig a Pápai Biblikus Intézetben folytatott kutatásokat. 1977-től kisegítő lelkipásztor Csepel-Belváros plébániáján. 1978-tól a Hittudományi Akadémia (ma: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának) nyilvános rendes tanára, jelenleg professor emeritusa.

1986-1988, illetve 1998-2000 között a Hittudományi Kar dékánja, 1988-tól 1990-ig prodékánja. 1991-ben a pápai prelátus címet kapta.

A magyar katolikus bibliatudomány egyik vezető szaktekintélye, fő kutatási területe az Ószövetség első öt könyvének kialakulás-, irodalom- és hagyománytörténete. Számos tanulmánya, könyve jelent meg. Tudományos munkásságáért 1998-ban Scheiber Sándor-díjjal, 2000-ben pedig Stephanus-díjjal tüntették ki. 2002-től a Magyar Hebraisztikai Társulat alelnöke.

1992-től a Szent István Társulat alelnöke, 2000-től a Szent István Tudományos Akadémia tagja. 2009-ben XVI. Benedek pápa kiemelkedő tudományos munkássága és hűséges lelkipásztori szolgálata elismeréseként pápai protonotárius címmel tüntette ki.


SOLTI LÁSZLÓ állatorvos, akadémikus 1946. augusztus 28-án született Budapesten.

1971-ben végzett az Állatorvos-tudományi Egyetemen, ahol 1972-től oktat, előbb tanársegédként, majd adjunktusként, később docensként. 1989-ben megbízták az Állat-biotechnológiai Intézet vezetésével, illetve a főigazgató-helyettesi teendők ellátásával az újonnan alapított Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban, ahol beindította az állat-biotechnológiai kutatásokat.

1993-ban sikerrel habilitált az Állatorvos-tudományi Egyetemen, ahol tanszékvezetői minőségében 1994-től a szülészet-szaporodásbiológia, tőgyegészségügy, a reprodukciós endokrinológia oktatásának felelőse. 1995 óta egyetemi tanár a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszékén és Klinikáján.

1997-től 1999-ig az Állatorvos-tudományi Egyetem rektora, majd 2000 és 2004 között a Szent István Egyetembe integrált Állatorvos-tudományi Kar dékánja volt. 2004-től 2006-ig a bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem klinikai rektor-helyettese, 2007-től 2013-ig a Szent István Egyetem rektora volt.
1998-ban a Svéd Királyi Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia külső tagjává, 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották.

Tudományos tevékenységét számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el: Pro Scientia Aranyérem (1989), Akadémiai Díj (2002), Szent-Györgyi Albert-díj (2002), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004), Kosáry Domokos-díj (2013).


SZATMÁRY ZOLTÁN állami díjas fizikus, a fizikai tudomány doktora 1939. május 2-án született Budapesten.

1962-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) fizikus szakán. 1962-1975 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Fizikai Kutatóintézetének (KFKI) munkatársa, 1976-1979 között a reaktorfizikai osztály vezetője volt. 1980-1987 között a KFKI Atomenergia Kutató Intézetének (AEKI) igazgatóhelyettese, 1988-1989-ben a KFKI főigazgató-helyettese, 1989-ben az AEKI igazgatója, 1990-ben a KFKI megbízott főigazgatója volt. 1993-2004 között a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Nukleáris Technikai Intézetét igazgatta. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára, professor emeritusa. Több alkalommal dolgozott külföldön a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértőjeként vagy meghívott kutatóként.

A magyar reaktorfizika egyik kiemelkedő egyénisége, aki a kísérletezés mellett fontos szerepet játszott a nukleáris szakemberek hazai képzésében. Megírta az első, ma is használt magyar nyelvű reaktorfizika tankönyvet. 1990-ben létrehozta a Magyar Nukleáris Társaságot, amelynek első elnöke volt. Aszódi Attilával írt Csernobil – Tények, okok, hiedelmek című könyve 2010-ben már harmadik kiadásban jelent meg.

1987-ben a fizikai tudomány doktora lett. 1978-ban Állami díjjal, 1994-ben Szilárd Leó-díjjal tüntették ki, 1994 óta az Európai Nukleáris Társaság tiszteleti tagja.


TELLÉR GYULA szociológus, irodalmár, József Attila-díjas műfordító 1934. július 20-án született Budapesten.

1955-ben szerzett diplomát az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola magyar szakán. Előbb vidéken, majd Budapesten tanított. 1966 és 1994 között a Szövetkezeti Kutató Intézetben dolgozott gazdaságtörténészként és szociológusként, az ipari csoportot vezette. 1985-től 1990-ig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szövetkezetelméleti albizottságának titkári teendőit látta el.

1988-ban egyik alapítója volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). Az SZDSZ országos listájáról szerzett képviselői mandátumot (1990-1994). 1991-től az országos tanácsnak is tagja volt, de 1994-ben kilépett a pártból.

1995-ben a Magyar Polgári Demokraták Társaságának egyik alapítója, 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja volt. 1996 és 1998 között a Magyar Televízió (MTV) Közalapítvány kuratóriumának fideszes elnökségi tagja volt. 2006 és 2010 között a Fidesz országgyűlési képviselőjeként kapott mandátumot.

1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai elemző főosztályát vezette. 1999-től a XX. Századi Intézet tudományos igazgatója, 2010 óta Orbán Viktor kormányfő tanácsadója.

1999-ben jelent meg a Hatalomgyakorlás az MSZP-SZDSZ koalíció idején című könyve.

Műfordítói tevékenységéért – többek között Poe, Mallarmé és Le Clézio műveit ültette át magyarra – 1980-ban Wessely László-díjat, 1985-ben József Attila-díjat kapott.


TŐKÉS RUDOLF politológus 1935. március 14-én született Budapesten.

Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán kezdte 1955-ben, de az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le, és részt vett a menekült magyar diákok megszervezésében. 1959-ig a clevelandi Western Reserve University hallgatója volt, majd a New York-i Columbia Egyetemen szerzett doktori fokozatot.

Tanári pályafutását docensként a Connecticut állambeli Middletownban, a Wesleyan Universityn kezdte, 1969-ben egy évig a Columbia Egyetem kommunista ügyek kutatóintézetének főmunkatársa, majd az University of Connecticut politológia tanára lett, 1975-től politikatudományi professzora, 1979-84 között az egyetem továbbképző karának dékán-helyettese volt, jelenleg professor emeritus.

Kelet-európai és magyar politikai történelmet tanít, rendszeresen publikál a Kelet-Európával és a kommunizmussal foglalkozó amerikai folyóiratokban. Több éven keresztül tevékenykedett a magyar külügyminisztérium tanácsadójaként. 1976-tól az új-angliai szlavisztikai társaság elnöke.

Számos könyve jelent meg angol, német és magyar nyelven. A legfontosabbak: Béla Kun and the Hungarian Soviet Republic (1967), Eurocommunism and Détente (1978), Ost-Mittel Europa (1990), A posztkommunizmusból a demokráciába (1990), A kialkudott forradalom (1998).


TÖRÖK LÁSZLÓ régész, ókortörténész, akadémikus 1941. május 13-án született Budapesten.

1964-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1972-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán koptológia szakon. 1964-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Kutató Csoport (1967-től Régészeti Intézet) gyakornoka, 1967-ben tudományos munkatársa lett. 1981-ben főmunkatársi beosztást kapott, 1991-ben tudományos tanácsadóvá, 2004-ben kutatóprofesszorrá nevezték ki. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Régészeti Intézetének professor emeritusa.

Kutatóintézeti állása mellett 1978 és 1991 között az ELTE egyiptológiai tanszékének megbízott előadója volt, 1991-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott. Több rangos külföldi egyetemen tanított és kutatott. 1992-től a történelemtudomány doktora, 1995-től a Norvég Tudományos Akadémia külföldi tagja. 2004-ben megválasztották az MTA levelező, 2010-ben rendes tagjává.

Számos tudós testületnek elnöke (MTA Ókortörténeti Bizottság, 2003; Ókortudományi Társaság, 2003; MTA Régészeti Tudományos Szakbizottsága, 2011; Seuso Munkabizottság, 2014), és nemzetközi egyiptológiai, koptológiai és núbiológiai társaságoknak is tagja.

Kutatási területe az ókori Núbia története és régészete, valamint az ókori Egyiptom hellenisztikus művészete.

Legfontosabb kitüntetései: Egyiptológiai Díj (1988, 1990, 1993, Schiff-Giorgini Alapítvány), az Ókortudományi Társaság Marót Károly díja (1986), a Bergeni Egyetem díszdoktora (2000), Rómer Flóris-emlékérem (2006).


A Széchenyi-díjat megosztva kapták:

APÁTHY ISTVÁN állami díjas villamosmérnök 1945. november 21-én született a németországi Eichstättban.

Diplomáját 1969-ben kapta a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán, a FEANI-nál (Fédération Européenne d’Associations Nationales d’Ingénieurs) pedig európai mérnökdiplomát szerzett.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) Atomenergia Kutatóintézetének kutatója, majd főtanácsosa, az Űrdozimetriai kutatócsoport vezetőjeként dolgozott. Jelenleg az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának külső műszaki szakértője.

1985-1989 között vendégkutató volt a németországi Max Planck Institute für Aeronomie-ban. Szakterülete az elektronikai mérőműszerek fejlesztése űreszközök fedélzetére. Az első magyar űrelektronikai berendezés egyik fejlesztője, az első kelet-európai mikroprocesszoros űreszköz főkonstruktőre. Vezetésével, illetve részvételével készültek az energia-spektrométerek a VEGA és Rosetta üstökös-szondákra és a Phobos Mars-szondákra. A második generációs Pille dózismérő-rendszer főkonstruktőre, a kifejezetten földfelszíni alkalmazásra szánt – a sugárvédelemben, a nukleáris iparban (például a Paksi Atomerőműben) és a gyógyászatban egyaránt alkalmazott – PorTL hordozható dózismérő és részegységei kifejlesztője (Mir űrállomás, Nemzetközi Űrállomás).

A Magyar Asztronautikai Társaság elnökségi tagja, az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja.

1986-ban Állami Díjjal, 2003-ban MTESZ-díjjal, 2008-ban Gábor Dénes-díjjal ismerték el tevékenységét.

BALÁZS ANDRÁS villamosmérnök 1957. január 12-én született Bagon.

A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végzett 1982-ben. Azóta a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetében (KFKI RMKI) (ma: Wigner Fizikai Kutatóközpont RMI) dolgozik. Jelenleg a Wigner Fizikai Kutatóközpont Űrfizikai és Űrtechnikai Osztályának tudományos munkatársa. 1989-1990 között a németországi Max Planck Institut für Extraterrestrische Physik, 2003-2010 között a Deutsches Zentrum für Luft und Raumfahrt intézetek meghívott munkatársaként számos nemzetközi űrkutatási misszió előkészítésében, tervezésében és ezek egyes berendezéseinek létrehozásában és repülés közbeni működtetésében vett részt team tagként és vezetőként is.

Tagja volt annak a csapatnak, amely a Rosetta űrszonda leszállóegységét, a Philae agyát, a központi vezérlő és adatgyűjtő fedélzeti számítógépét tervezte. A Philae leszállóegysége 2014. november 12-én sikeresen landolt a 67/P Csurjumov-Geraszimenko-üstökösön, amely jelenleg 500 millió kilométerre van a Földtől. A robot feladata igen sokrétű, kezdve az üstökösre való leszállás, a talajfogás vezérlésétől a tudományos mérési feladatok szélsőséges környezeti viszonyok közötti rugalmas végrehajtásán át a hosszú idejű működéshez szükséges hőmérséklet-szabályozás és energiaellátás vezérléséig.

2006-ban a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta az űrkutatási műszerfejlesztések terén kifejtett, nemzetközileg is kiemelkedő színvonalú, eredményes kutatás-fejlesztési munkája elismeréseként.

BÁNFALVI ANTAL villamosmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékének egyetemi doktora.

1970-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán, azóta dolgozik az egyetem Űrkutató Csoportjában, ahol több évtizeden át részt vett a nemzetközi űrprogramokban. 1988-tól műszaki, egyetemi doktor.

Az Európai Űrügynökség által 2004-ben útnak indított Rosetta űrszonda bonyolult pályán – a Föld lendítőerejét három, a Marsét egy alkalommal használva ki – 2014. november 12-én érte el célállomását, a 67/P Csurjumov-Geraszimenko-üstököst. A BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Wigner Fizikai Kutatóközpont, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont és az SGF Kft. munkatársaival együttműködve részvétele meghatározó volt a Philae leszállóegység felműszerezésében és szolgálati rendszereinek megalkotásában. Kutatótársaival a leszállóegység energiaellátó rendszerének tervezésében és megépítésében működött közre.

– MTI –


hiba beküldése



További hírek a Állatvilág kategóriából
Több, macskáknak szánt élősködőirtó is elbukott a Nébih tesztjén
Budapest - Huszonkilenc, macskáknak szánt, külső élősködők elleni rácsepegtető oldatot, úgynevezett spot-on [...] tovább »
Küldjön hírt – Elkóborolt kutyus keresi a gazdáját
Gesztely, Miskolc - Egy szuka tacskó keverék kutyust találtak Gesztely és Sóstófalva között. tovább »
Videó: Ádázul küzdöttek az oltás ellen a debreceni tigrislányok
Debrecen - Dana és Dária: a két debreceni tigrislány neve. Kedden jelentették be a debreceni állatkertben, hogy [...] tovább »
Szivaccsal kedveskedik választottjának a púposhátú delfin
Perth - Nagy tengeri szivacsokkal igyekeznek elcsábítani a nőstényeket a hím púposhátú delfinek egy nemzetközi [...] tovább »
“Lényegében minden olyan állatfaj van a debreceni állatkertben, amelyet szeretek”
Debrecen - Fókák, farkasok és elefántok. Arról kérdeztük a helyieket, milyen állatokat látnának szívesen a [...] tovább »
Videó: Gigantikus piton került elő egy kertből, de az az igazi döbbenet, hogy mit találtak a gyomrában (18+)
Thaiföld - Hátborzongató felvétel terjed az interneten: félelmetes, 4 méteres piton került elő egy 44 éves [...] tovább »
Még több kategóriábol »

Sporthírek
DVTK vs. Újpest – Forma, ötletesség és még jókedv is kell
Miskolc - Szombaton 15.30-tól DVTK – Újpest FC NB I-es összecsapást rendeznek Debrecenben. tovább »
DVSC: csak fegyelmezetten!
Debrecen - A stabil védekezés és a gyors támadások vezethetnek sikerre a Vasas ellen. tovább »
Megnyernék az újoncok csatáját a balmazújvárosiak
Balmazújváros - Jagodics Bence szerint a Haladás legyőzése miatt jó hangulatban várják a következő erőpróbát. tovább »
Lassan már Tokióra állíthatják a célt
Nyíregyháza - Az év legjobbjának választott Péni István és Major Veronika is a lőállásban. tovább »
Tour de Hongrie – Eisenkrammer 21-24 magyar résztvevőre számít
Budapest - Huszonegy-huszonnégy magyar kerékpáros indulására számít a 2018-as, immár 2.1-es kategóriára emelt [...] tovább »
MVLC: Értékmérő és jó felkészülés a Magyar Kupában
Miskolc - A férfi vízilabda Magyar Kupában a legjobb négy közé kerülésért csatázik pénteken és vasárnap a [...] tovább »
Még több kategóriábol »

Login2


Autentificati-va sau adaugati un comentariu pe TION.ro

Autentificati-va pe TION.ro:




Elfelejtetted a jelszavad?

Comentati pe TION.ro:

Completati numele si e-mailul dvs. in casutele de mai sus pentru a putea comenta ca utilizator neinregistrat.

Új felhasználó regisztrálása