Laura már az angyalok között
Kiss Laura
Háromszor kellett Laurának felvenni a harcot a leukémia ellen, legutóbb idén augusztusban esett vissza. Onnan kezdve szervei folyamatosan mondták fel a szolgálatot, elviselhetetlenül nagy fájdalmai voltak. Gyászoló édesanyjával otthonában beszélgettünk.
– Ma is kint voltam a temetőben, gyújtottam egy gyertyát. Tudom, hogy csak a teste van ott, hisz lelke már az angyalkákhoz költözött és persze velem is velem marad mindig. Majdnem két hete, hogy nincs már Laura, de csak a hétvégén jutottam el odáig, hogy ha a falra kiakasztott képre téved a pillantásom, ne nézzek el – mondja Kissné Kovács Rita.
Tudom milyen, ha mellénk állnak
– A Laura megsegítéséért létrehozott alapítványt nem szeretném feladni, sőt minél több emberen szeretnék segíteni. Én megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor megfogják a kezemet és segítenek az emberek. Mind a műanyagkupak gyűjtés területén, mint az adományokat illetően, használt ruhákat, megunt játékokat kaptunk, szóval tudom milyen érzés, amikor a bajban mellénk állnak. Épp ezért tovább szeretném vinni az alapítványt, mert a szeretetnek nincsen ára.
Az utolsó mosoly
– Ha annyit érünk csak el, hogy használt játékot és ruhát tudunk adni, akkor megtesszük, a műanyagkupakokat tovább gyűjtjük és hogyha ezek csak annyit érünk el, hogy az utolsó mosolyt odatesszük az arcukra, már azt mondom, hogy érdemes volt. Soha nem hagynám abba a többi beteg gyerekért.
Nagyon-nagyon sok ismerősre és barátra tettem szert, rengetegen mellénk álltak. Azoknak, akik ebben a cipőben járnak, szeretném ha tudnák, éreznék azt, mellettük állok és segíteni próbálok nekik! Még ha a lehetőségeim minimálisak is, de hogyha szeretetre van szükségük, akkor tőlem megkapják.
Kapcsolódó cikkek:
