Évértékelő 2014 – Az elmúlt év az egyiptomi forradalom tűzpróbája volt

Mohamed Murszi iszlamista elnök tavaly július 3-ai megbuktatásának napján Abdel-Fattáh esz-Szíszi akkori hadsereg-főparancsnok a kamerák elé lépve ismertette a politikai válságból kivezető “útitervet”, amelynek három szakaszából az eredeti elképzelésekkel ellentétben végül csak kettő valósult meg 2014-ben.

Egy januári népszavazáson elfogadták az iszlamisták által megfogalmazott alkotmány egy módosított változatát, májusban pedig elnökválasztást tartottak, amely a Murszi elmozdítását levezénylő Szíszi elsöprő győzelmével végződött. A még 2012 júniusában feloszlatott parlament visszaállítása azonban továbbra is várat magára; parlamenti választások többszöri halasztás után előreláthatóan csak tavasszal lesznek.

Szíszi, akinek hangját a legtöbb egyiptomi tavaly július 3-án hallotta először, időközben az észak-afrikai ország erőskezű vezetőjévé nőtte ki magát. A rajongó tömegek által kultikus figurává emelt újdonsült politikus hatalomra kerülése ugyanakkor sokakat fokozódó ellenérzéssel tölt el.

Ez utóbbiak attól tartanak, hogy a Hoszni Mubarak elnökségének utolsó éveiben a katonai titkosszolgálat főnökeként szolgáló, majd a felkelés utáni tizennyolc hónapot irányító legfelsőbb katonai tanácsba beválasztott Szíszi nem más, mint a fegyveres erők töretlen hatalmának záloga, ami szerintük gyökeresen ellentmond a korrupció és a rendőri erőszak miatt kirobbant 2011-es forradalom alapelveinek.

Beiktatásakor tartott beszédében az új államfő egyik fő céljaként az ország közbiztonságának megszilárdítását emelte ki. A tavalyi hatalomváltáskor meghirdetett, azóta is szakadatlan iramban folyó terrorellenes hadjárat azonban az ellenzék szerint a kritikus hangok elhallgattatását is szolgálja.

A Murszi mögött álló, időközben betiltott Muzulmán Testvériség több mint ezer tagját halálra ítélték, de az iszlamista szervezet szimpatizánsaival megtöltött börtönökbe vetették a világi ellenzék számos neves alakját is. Sokakat közülük egy tavaly született jogszabály megsértése miatt ítéltek el, amely a tüntetések megtartását szigorú feltételekhez és hatósági engedélyekhez köti.

A megszorító intézkedések egyik további példája az a novemberben hozott elnöki határozat, amelynek értelmében a “létfontosságú” állami létesítményeket – például a köztereket – megtámadó civileket katonai törvényszék elé állítják.

A kormányellenes demonstrációk jelentős korlátozásának bírálói egyebek mellett arra emlékeztetnek, hogy a jelenlegi hatalom is a Murszi megbuktatását megelőző tömeges tüntetésekből meríti legitimitását, amelyeket a nyilvánosság azóta forradalomként ünnepel.

Sokan a 2011-es vívmányok végső kudarcaként élték meg Mubarak november 29-én felmentéssel zárult perét, amelyben azt vizsgálták, hogy a volt elnök elrendelte-e több száz tüntető meggyilkolását a három évtizedes uralmának végéhez vezető felkelés során. Az ítélet kihirdetése után a tüntetők összeütközésbe kerültek a rendőrökkel, akik először könnygázzal és vízágyúkkal, majd sörétes lőfegyverekkel léptek fel a legalább ezer – egyes források szerint háromezer – emberrel szemben. Legkevesebb két demonstráló életét vesztette, és tucatnyian megsebesültek. A főügyészség időközben bejelentette, hogy megtámadja az ítéletet.

A keménykezű politika kritikáit Szíszi rendre azzal utasítja vissza, hogy a térségben tevékenykedő szélsőséges iszlamisták fokozódó térnyerésével szemben bástyaként álló Egyiptom megingása esetén az észak-afrikai ország is gyorsan a félkatonai szervezetek uralta Líbia sorsára jutna.

Az utóbbi évek viszontagságait megsínylő egyiptomiak nagy része mellett Kairó nyugati partnerei is jó szemmel nézik a stabilizálódás előrehaladását. Az arab világban játszott történelmi szerepe és földrajzi fekvése miatt Egyiptom megkerülhetetlen politikai és gazdasági tényezőnek számít a közel-keleti és az észak-afrikai térségben.

Kairó nélkülözhetetlen közvetítő szerepet játszott a július 28-án kirobbant ötvennapos gázai háborúnak véget vető tárgyalásokon, és tagja az Iszlám Állam dzsihadista szervezet ellen augusztusban alakult, Washington által vezetett nemzetközi katonai összefogásnak.

Szíszi hosszú életű elnökségének feltétele a 2011-es forradalmat követő gazdasági zuhanórepülésből való sikeres kilábalás. Az ennek érdekében indult állami nagyberuházások közül a legjelentősebb a Szuezi-csatorna augusztusban kezdődött felújítása.

A 145 évvel ezelőtt épült vízi utat 35 kilométeres szakaszon kiszélesítik, egy további részét pedig 35 kilométer hosszan párhuzamos meder kiásásával tehermentesítik, ami a tervek szerint tíz év alatt mintegy 150 százalékkal megnöveli a 35,7 milliárd egyiptomi fontos (csaknem 1200 milliárd forint) éves bevételt. Szíszi egy évet adott a munkálatokra.

– MTI –

VISSZA A KEZDŐOLDALRA