Frissítve:

Büszke a nyírségi gyökereire – Interjú dr. Nagy Istvánnal, az új kormány agrárminiszterével

Büszke a nyírségi gyökereire – Interjú dr. Nagy Istvánnal, az új kormány agrárminiszterével
Nyíregyháza, Újfehértó – A mai napig büszke arra, hogy a Nyírségben született, és nem felejti azt sem, milyen akadályokat kellett leküzdenie, hogy elindulhasson választott pályáján. Kérdéseinkre válaszolva többek között elmondta, hogy szeretné újra vonzóvá tenni a fiatalok szemében a gazdálkodást, és hogy hatalmas lehetőségek kapujában áll a magyar kertészet.

hiba beküldése

Bőven lát feladatot saját maga és az ágazat előtt is, miközben globális kihívásokra (klimatikus és demográfiai válság) kell megtalálni a választ.

„Kelet-Magyarország? Maguk a mi újságunk! Otthon jár a lap” – árulta el kötődését nyomban az első megkeresésünkre dr. Nagy István, az új kormány agrárminisztere. Hagyományokról és megújulásról, az ágazat előtt álló nagy kihívásokról kérdeztük a tárcavezetőt.

Eddigi megnyilvánulásait olvasva szembeötlő, milyen fontosnak tartja a gyökereket, az identitást.

Én ott születtem a nyírségi homokon, egy újfehértói tanyán, a Zákány dűlőben. Az a környezet teljes mértékben meghatározza az életemet a mai napig. Mindaz, ami a paraszti kultúrát jelenti, a ragaszkodás a földhöz, a mezőgazdaság szeretete – ez óhatatlanul az ember génjeibe ivódott. Nem volt olyan vasárnapi ebéd vagy rokonlátogatás, hogy öt perc elteltével, a szokásos „Hogy vagytok?” után ne a földről beszélgessünk: milyen lesz a termés, hogyan alakul éppen a föld bérleti díja, vételára. Ez elkísérte az életemet: Debrecenben végeztem mezőgazdasági szakközépiskolát, onnan az út az ország másik részére vezetett, Mosonmagyaróvárra, ahol agrármérnökként indultam el a pályán.

Nem volt zökkenőmentes ez az indulás.

Az én családom nagy kárvallottja volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Azok a parasztemberek, akik szorgalmasan dolgoztak, abban a rendszerben megbélyegzettek voltak, sújtotta őket a padlássöprés és a szocialista hatalom diktálta társadalmi megvetés is. Édesapám nehezen fogadta el, hogy agrármérnök szeretnék lenni, mert ez az ő szemében azt jelentette, hogy azok közé akarok tartozni, akik a családunkat földönfutóvá tették. Hiába mondtam neki, hogy szó sincs erről, hanem csak arról, hogy egy szakmát, hivatást szeretnék kellő ismeretek birtokában folytatni, ez feszültséget okozott apa-fiú viszonylatban. Nem is támogatták, hogy ebben az irányban tanuljak tovább, így kitűnő érettségi után ­elmentem fejőtehenésznek a korábbi gyakorlatok helyszínére. A munkakönyvem első rovatába az került, hogy fejőtehenész, 12 forint 50 filléres órabérrel.

Innen azért gyorsan továbblépett.

Ez egy meghatározó része életemnek, ahogy az a pillanat is, amikor leültem édesapámmal beszélgetni és meggyőztem őt, hadd döntsem el én, hogy mit szeretnék csinálni. Akkor jöttem rá igazából, hogy van itt egy nagyon mély és őszinte fájdalom, ami a szegénységből fakad. Apám nem bízott abban, hogy a család képes lesz finanszírozni az egyetemi tanulmányaimat. Mondtam, ezt bízzák rám, s való igaz: annyi pénzzel indultam el Mosonmagyaróvárra, amennyibe a vonatjegy került. Másnap már alkalmi munkát kerestem, hogy el tudjam tartani magam, később pedig úgy tanultam, hogy ösztöndíjat kapjak. Mellette sok hétvégi ház építkezésénél voltam segédmunkás, nagyon sok kertet felástam, több üzlet polcait töltöttem fel, voltam éjszakai zöldséges, napközis felügyelőtanár, nem is tudom mindet felsorolni. Erre mondták utólag a barátaim tréfásan: könnyű volt így megnyernem a polgármesteri választást Mosonmagyaróváron, mert szinte minden családnál személyesen ismertek.

A földtől azonban tényleg nem tudott elszakadni. Soha nem bizonytalanodott el?

Az alapokat illetően soha, de azért akadt egy nagy dilemma. Fiatalemberként szembesültem két különböző világgal: beleszülettem abba a paraszti kultúrába, ami otthon a génjeimbe ivódott, és láttam a nagyüzemi gazdálkodást, a jól működő szövetkezeteket, állami gazdaságokat, amelyek valóban élenjárók voltak és kiváló teljesítményt nyújtottak. Ezt eleinte nehéz volt összeegyeztetni, feldolgozni, nagyon komoly tanulás és elemzés után jöttem rá és fogadtam el, hogy mindkettőnek van létjogosultsága. Ez a felismerés kísért végig a pályafutásomon, és vezérel most is, mert a magyar mezőgazdaságban fontos stratégiai célokat csak úgy tudjuk elérni, ha az ágazat minden egyes szereplőjére építünk, számítunk, és támogatjuk őket.

Hogyan foglalná keretbe azokat a feladatokat, amelyek mentén elvállalta a miniszteri megbízatást?

Az agrárium fontos nemzetgazdasági szereplő, a 2016-os 2 százalékos GDP-növekedésből 0,6-tal vette ki részét, tehát jelentős befolyásoló tényező a mezőgazdaság, az agrárium teljesítménye. Ugyanakkor olyan globális kihívások mentén kell terveznünk, mint a klimatikus válság, népességrobbanás: 2050-re 9 milliárdan leszünk a Földön, 70 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség, mint ma. Még aggasztóbb a helyzet, ha azt nézzük, hogy tíz éven belül 40 százalékkal növekszik a fehérje, a hús iránti igény, miközben 30 százalékkal csökken a termőterületek nagysága és 40 százalékkal kevesebb ivóvíz áll rendelkezésre.

Miként lehet erre felkészíteni a magyar agráriumot?

A magyar mezőgazdaság látványos fejlődést produkált az elmúlt nyolc évben, az ágazat kibocsátása 52 százalékkal növekedett, ám nem állhatunk meg. A hatékonysági mutatókban sajnos, továbbra is elmaradunk az uniós átlagtól: a hektáronként mintegy 2600 euró értékű termék-előállítással szemben a hazai produktum alig haladja meg az 1500 eurót. A cél az, hogy a ciklus végére 20 százalékkal növekedjen a mezőgazdaság hatékonysága, ehhez pedig a jelenlegi gazdálkodási rendszerek mellett olyan új fogalmakat kell átültetni a gyakorlatba, mint a precíziós gazdálkodás, a digitalizáció, a robotika. Itt jön képbe a birtokpolitika, az öntözés, a telepfejlesztés és a korszerűsítés kérdése.

A birtokpolitika neuralgikus pontjának tekinthető az osztatlan közös tulajdon felszámolása. Mekkora területet érint most ez a probléma?

Jelenleg egymillió hektárt, amelynek háromszázezer tulajdonosa van. Mint egy magyar átok, úgy köti ez gúzsba a gazdálkodást. A megoldáshoz megváltoztatjuk az örökösödési törvényt, olyan helyzetet teremtve, hogy ezeket a területeket ne tudják továbbörökíteni, aprózni. Az államnak segítséget kell nyújtania ott is, ahol az ügyvédi költségek meghaladják a rendezési, hagyatéki eljárás kiadásait. A birtokösszevonásokkal gazdaságosabban működő birtokszerkezeteket kell létrehozni.

Van itt egy másik komoly gond: a munkaerő. Egy konzervgyár igazgatója azt mondta nekem, öt év múlva befellegzik a ­magyar gyümölcstermesztésnek, mert nem lesz, aki megmetssze a fákat, leszedje a termést. Osztja ezt a borúlátást?

A veszély valós, de nem állunk feltartott kézzel. Generációváltás közepén tartunk, és meg kell nyernünk a fiatalokat a mezőgazdaságnak. El kell oszlatni azt a sztereotípiát, hogy aki gazdálkodásra adja a fejét, annak gumicsizmában kell a trágyában gázolnia. A műholdas navigációval és technológiával felszerelt mezőgazdasági gépek jelentős része például sokkal korszerűbb, izgalmasabb, mint egy modern személyautó. A duális képzés keretében mindezt megmutathatjuk a jövő nemzedékének, de természetesen a villa nyelét, a metszőollót továbbra is meg kell fogni. Sikeres, versenyképes cégeket igyekszünk bevonni a képzésbe, így már az iskolában megtalálhatják a számításaikat és leendő munkahelyüket is a tanulók.

Ön nagy lehetőséget lát a kertészeti ágazatban. Ezt mire alapozza?

Magyarország kiváló természeti adottságaira és magasan képzett szakembereire. Amikor még államtitkárként egyszer Kenyában jártam, ott találkoztam magyar kertészekkel, akik holland kertészetet üzemeltettek. A hollandok ugyanis már Afrikában termesztik a virágaik nagy részét, és charterjáratokkal szállítják a hazai tőzsdére, illetve a megrendelőkhöz. Olyan terveket szövögetnek, hogy ide, Közép-Kelet-Európába telepítenék a gyökereztetés és hajtatás munkálatait. A nagyságrendeket úgy kell elképzelni, hogy csak muskátliból százmillió cserépről van szó. Magyarországnak be kell szállnia ebbe az üzletbe, lehetőségbe. Jelenleg Bosznia a legnagyobb vetélytársunk, de mindent meg fogok tenni, hogy a magyar kertészeti ágazat kerüljön ki győztesen ebből a versenyből.

Rengeteg kérdés merül fel az áfa-csökkentéstől a vidék népességmegtartó erejéig, de mit emelne ki a sok feladat, cél közül?
Szeretném elérni, hogy a gazdák ne csak a földjeikből, hanem a feldolgozóipar és a kereskedelem hasznából is részesüljenek. Ha a jövedelmező, biztonságos termeléshez megteremtjük a jogi és gazdasági feltételeket, akkor a fiatalokat is nagyobb eséllyel csábíthatjuk erre a pályára. Csak ebben az esetben lehetünk nyugodtak, hogy a jövőben is lesz elegendő jó minőségű, egészséges, magyar élelmiszer.

– Nyéki Zsolt –


Névjegy: Dr. Nagy István

Született: 1967, Újfehértó

Iskolák: Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskola (Debrecen); Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kara: agrármérnök; Budapesti Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Kara: mérnök-tanár; Nyugat-Magyarországi Egyetem: doktori iskola, PhD fokozat

Munkahelyek: Pannon Agrártudományi Egyetemen (tanszéki mérnök, egyetemi tanársegéd, egyetemi adjunktus); Mosonmagyaróvár alpolgármestere (2006–2010); Mosonmagyaróvár polgármestere (2010); Országgyűlési képviselő (2010-től: a Számvevőszéki és Költségvetési Bizottság, az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottság, s 2013-tól a mezőgazdasági bizottság tagja); A Földművelésügyi Minisztérium államtitkára: 2014. június 15-étől; A negyedik Orbán-kormány agrárminisztere: 2018. május 18-ától

Család: nős, felesége tanítónő, két gyermekük van



További hírek a Gazdaság kategóriából
Javul a magyar háztartások fizetőképessége az Intrum új indexe szerint
Budapest - Az Intrum fizetőképességi index (IFI) szerint 2010 óta tavaly volt a legmagasabb a háztartások [...] tovább »
Adóhatósági kormánytisztviselőket gyanúsítanak vesztegetéssel Debrecenben
Debrecen - Előnyért, hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának [...] tovább »
Foglalkoztatási szolgálat: 4,9 százalékkal csökkent az álláskeresők száma februárban
Budapest - A nyilvántartott álláskeresők száma 4,9 százalékkal csökkent Magyarországon egy év alatt, a Nemzeti [...] tovább »
Érdekképviselet a versenyképességért
Miskolc - Ádám Imre: „Mindannyiunk érdeke a helyi vállalkozások megerősödése, fejlődése.” tovább »
MEKH: a fűtési főszezon után is bőségesen maradt földgáz a tárolókban
Budapest - Az idei tél átlaghőmérséklete 1,8 Celsius fok volt, a tárolókban 1,7 milliárd köbméter földgáz [...] tovább »
Zsebbe vágó dolog új építésű lakáshoz jutni
Debrecen - A jó paraméterekkel bíró társasházi lakások gyorsan gazdára találnak. tovább »
Még több kategóriábol »

Sporthírek
Műkorcsolya-vb – Tóth Ivett éppen lemaradt a kűrről
Szaitama - Tóth Ivett 25. helyen végzett a nők szerdai rövidprogramjában a szaitamai [...] tovább »
Rali-Eb – Herczig: reális célkitűzés a dobogó – ELŐZETES
A korábbi négyszeres abszolút magyar bajnok pilóta a molcsapat.hu oldalnak azt mondta, az Azori-szigeteken jól [...] tovább »
Immár 23. alkalommal ugranak medencébe
Miskolc - Szombaton és vasárnap úszó-„nagyüzem” lesz a városi uszodában. tovább »
Diósgyőri VTK-Fux: „Gratulálok a Gödöllőnek”
Miskolc - Női röplabda NB I Liga, kvalifikációs kör 2. fordulójában Gödöllőre utazott a Diósgyőri VTK-Fux csapata. tovább »
Kapustábor Abaújszántón
Abaújszántó - Az Abaújszántói Városi Sportegyesület június 17–21. között ismét megtartja a Veréb György [...] tovább »
Cukoreső Sárospatakon
Sárospatak - Tizenkettedszer rendezett fesztivált a Sáros­pataki Utánpótlás­nevelő Sportiskola. tovább »
Még több kategóriábol »

Login2


Autentificati-va sau adaugati un comentariu pe TION.ro

Autentificati-va pe TION.ro:




Elfelejtetted a jelszavad?

Comentati pe TION.ro:

Completati numele si e-mailul dvs. in casutele de mai sus pentru a putea comenta ca utilizator neinregistrat.

Új felhasználó regisztrálása